Az emberek az ősidők óta rajonganak a szerencsejátékokért, legyen az fogadás az ókori római kolosszeumokban vagy egy lóversenyen, különböző kaszinójátékok, mint a póker, a félkarú rabló vagy a rulett.
A rulettkeréken 0-tól 36-ig vannak a számok, 18 piros és 18 fekete, egyedül a 0-nak a színe zöld. Ezt a kereket pörgetik meg egy golyóval, ami aztán megáll az egyik számon. Többféle fogadást lehet tenni, fogadhatunk például arra, hogy pirost pörgetnek ki, ebben az esetben a tét dupláját nyerhetjük.
Hogyan játsszunk, hogy garantált legyen a profit? Lássuk!
Első körben fogadunk 1 zsetonnal a pirosra. Ha nyerünk, kapunk 2 zsetont vissza, így 1 zseton profitot érünk el. Amennyiben vesztünk (azaz feketét vagy zöldet pörgetnek), a következő körben már 2 zseton értékben fogadunk a pirosra. Így már 4 zsetont tudunk nyerni, és mivel hármat fizettünk be összesen, győzelem esetén 1 zseton a profitunk. Ha viszont ismét vesztünk, nem hagyjuk abba, hanem ezúttal 8 zsetont teszünk fel!
Ezt így folytatjuk, minden körben megduplázzuk a tétet, egészen addig, amíg nem nyerünk. A győztes kör végén a nyereményünk így 1 zsetonnal több lesz, mint amennyit összesen befizettünk. Annak pedig 100% a valószínűsége, hogy egyszer pirosat pörgetnek ki, vagyis hogy nem tart a végtelenségig a játék. Ha nyertünk, kezdhetjük elölről a kis téttel.
A fent leírt stratégiát Martingale-módszernek nevezik, és a 18. században terjedt el. De miért nem csinálja ezt mindenki?
Jól működne a stratégia, ha akármeddig játszhatnánk, tetszőlegesen nagy tétekkel. De a gyakorlatban ezt nem tehetjük meg. A tétek exponenciálisan növekednek, így nagy eséllyel elveszítjük minden pénzünk, mielőtt kiszállhatnánk győztesen. Emellett a kaszinók általában korlátozzák a lehetséges tétek nagyságát, mivel nem tudják garantálni akármekkora összeg kifizetését.
A martingale-módszerrel játszók általában néhány apró győzelem után egy hatalmas összeg elvesztésével fejezik be a játékot.